Lillafüred, Újmassa

Folytatva a kirándulást Lillafüred és tágabb környezetében, most a lillafüredi kisvasút következik. Hivatalos nevén a Lillafüredi Állami Erdei Vasút, ami Miskolcról indul és Garadnáig megy. Az indulás helyét megtalálni sem egyszerű, ott helyben pedig semmi segítségre ne számíts. Parkolj, ahol tudsz, ha balga módon kocsival jöttél idáig. A jegypénztárban a felvilágosítás = 0. Megkérdeztem, van-e lehetőség egyes állomásokon leszállni és visszaszállni később. A válasz: akár egy megállót megyek csak, akkor is az egész árú jegyet kell megvennem. Vettem két felnőtt és két gyerek jegyet. Később derült ki a jegykezelőt megkérdezve, hogy családi jeggyel akárhol, akár mennyiszer le- és felszállhatsz. Gondolom, két felnőtt és két gyerek jogosult lehet(ne) családi jegyre!? A végállomás pedig siralmas, szánalmas (a kép a lillafüredi megállót mutatja, ami igen szép). Inkább lenne helyette a diósgyőri megálló, ahol létezik még egy szép épület, és talán parkolóhely is lehetne. Nem is beszélve, hogy a két állomás közti szakasz nem túl izgalmas. Nyafogás vége.

Nyáron egy és negyed óránként jár, többnyire megtelik, így ha jó helyet akarsz, időben menj ki az állomásra. Indulás előtt úgy negyedórával hamarább ér be. Két nyitott és egy zárt vagonból áll. Jó időben a nyitott az igazi, de a zárt ablakai is lehúzhatók, ott is élvezheted a szellőt (és a dízel füstöt időnként). Csodálatos környezetben kanyarog felfelé, hol az erdő fái, hol sziklák közt, hol viadukton, hol alagútban, ahol a visítás kötelező (mindenkinek). Széldzsekit azért vigyél, főleg a gyerekeknek, meg sapkát, akár még nyáron, napsütésben is, hisz az erdő hűsebb mindig.

Mi Lillafüredig terveztük az utat, ez is fél órát tett ki. Lillafüreden a vasútállomás környékén, a parkban ottjártunkkor volt egy játszóházacska gyerekeknek, amit a mieink nagyon élveztek. A közelben étkezhetsz, vásárolhatsz mindenféle "fontos" dolgot, fagyizhatsz. Persze vannak ingyenes szórakozások, mint az elhajlott faágon mászás, átkelés köveken a patak felett, a park - talán - vidra szobrának a meghódítása, madarak kergetése.
A WC az állomás épületében található, nincs vele különösebb gond, csupán a belépéshez százas érme kell, pénzváltó pedig nincs. Egy cseppet ez a művelet, már mint a pénzváltás, összehozza az embereket. A mai világban azért ez sem rossz. Lehet, hogy ez volt a cél?

A másik, kimondottan lillafüredi program a Szent István cseppkőbarlang  felkeresése volt.
Amennyiben kocsival jössz, akkor két parkolóhely közül választhatsz: az egyik, a park végében maszek, óránként 300 forint, a végén kell fizetni. A másik a városi. Vagy dobálod a pénzt, megpróbálod kiszámítani az ott tartózkodás időtartamát, vagy sms küldésével indítod és zárod le a parkolást. Ez sem drága, a parkoló órán minden információ szerepel, és elég közel van a barlanghoz.

Ide igen jól öltözz be, mert télen-nyáron 10 fok körüli a hőmérséklet, tehát pulóver és valami vízhatlan kabát elkel. Minimális létszám 10 fő és óránként indítják a túrát. Szépek a cseppkövek, a gyerekeknek is tetszett, viszont a sötétségtől tartottak, gondolom, mert a barlang, mint szó, nagy nyomott hagyott bennük (később a barlangfürdőnél ez némi bonyodalmat is okozott).


A Hámori-tóhoz, a Palota Szállóhoz, a vízeséshez, a függőkerthez (ez éppen felújítás alatt) nem mentünk el, mert enyhén életveszélyes az egyébként sem túl széles, kanyargós út nemlétező padkáján bukdácsolni, főleg ilyen pici gyerekekkel. Valami megoldás erre? Vagy ha évtizedekig jó volt, jó lesz továbbra is?


Ha már itt vagyunk, akkor az őskohót is felkerestük, ami ugye Újmassán van. Pár kocsinak van hely, az idegenvezető kedves, örömmel mutatja be a kovács műhelyt és a kiállítási épületet. A műhelyben a gyerekek pár dolgot kipróbálhatnak, ami szintén nagy élmény.

Persze ennek az útnak van egy személyes vonatkozása is, mégpedig az egyik ükapám Alsóhámorban élt és az őskohóban dolgozott. Mondjuk ezzel előtte is tisztelegtem.

Alsó- és Felsőhámorról, a vadasparkról már írtam, még Tapolcán a csónakázó tó, a barlangfürdő és a Diósgyőri-vár van hátra.