Szlovénia - csillagtúra - barlangok, egy folyóvölgy, és egy szurdok

Utunk során két barlangot is meglátogattunk, sajnos azokról csak minimális fotó készült, készülhetett, mert tilos volt fényképezni. No nem azért, mert a szikláknak, vagy a cseppköveknek bármi baja eshetne, hanem - és ez így is van - mert balesetveszélyes lenne. Ha a gépre figyelsz, könnyen elcsúszhatsz, eleshetsz, vagy beeshetsz egy szakadékba, az pedig nem lenne túl szerencsés.
Sajnáltam, de el kell fogadni, ez van.



Kezdem az így csak  szóbeli bemutatást a Postojna melletti cseppkőbarlanggal. Egy hatalmas barlangrendszer, lenyűgöző képződményekkel, hatalmas termekkel. Van ott számtalan álló-, függő- (és amik már összeértek), szalag-, szalma cseppkő, fehéren, sávokban színezve, és teljesen színesek.

A túra egy jó negyedórás (elektromos hajtású) vonatozással indul. Majd másfél óra gyaloglás fel és le, közben a magyar nyelvű fülhallgatós idegenvezetés tájékoztat a sorszámmal ellátott nevezetességekről, figyelemre méltó helyekről. Nem terjengősen, de éppen elég információt adva ismerheted meg az több százezer éves képződményeket. Kellően elfáradva a gyaloglástól és a rengeteg ismerettől újra felülhetsz a vonatra, ami visszavisz a kiindulási helyre, a barlang bejáratához.

Bent úgy 8-10 fok van, ami elbír egy pulóvert, de a vonaton szükséged lehet még egy széldzsekire is, ugyanis a száguldozás alatt igen csak hűs a levegő.






Majd elfeledtem! A bejáratnál található étteremben feltétlenül kóstold meg a Kaiserpalatschinken-t, fenséges. Finom palacsinta ribizli lekvárral, vanília fagyival és tejszínhabbal.

 A másik pedig Skocjan barlang, ami áll a csendes és a morgó ágból.
A csendes ág cseppköves, de ez a postojnai után nem volt túl látványos, viszont a morgó ág óriási meglepetés. Ez nem más, mint egy földalatti folyómeder. A Reka folyó egyszer csak eltűnik a sziklában, majd hosszasan, több tíz kilométeren kanyarog a föld
alatt, és egyszer csak Olaszországban újra felszínre kerül, hogy pár kilométer után elérje a tengert.

Óriási méretek jellemzőek a barlangra, ugyanis a folyó - ki tudja mennyi év alatt - kivájta a medret, ami átszakadt a mélyebb járatok felé, így egyre lejjebb haladt az egyre csak duzzadó víztömeg.
Félelmetes, egyben lenyűgöző a morajlás, a természet hatalmas ereje.

Volt egy szép, de egyben szomorú túránk is az Isonzó völgyében. Először a meredek hegyek közé szorult folyó mentén haladtunk, majd a völgy kiszélesedett, és itt kezdődött a Nagy Háború egy véres, fájdalmas története, az isonzói csata, vagyis inkább állóháború, mérhetetlen halottat hagyva hátra mindkét oldalon.


Felkerestünk egy temetőt, ahol már csak a Monarchia halottai vannak elföldelve névtelen sírokban, az olasz elesetteket hazaszállították már. Szomorú látvány volt ismerve e történteket.



Ettől jóval kellemesebb túra volt a Vintgar-szurdokban.
Az eleinte csendesen csordogáló folyó beszorul a sziklák közé, ahol felgyorsul, kisebb zuhatagokat képez, dübörögve száguld lefelé, hogy a végén egy csöppnyi vízesés után újra elcsendesedjen.

Mint általában, a képek most sem adják vissza az igazi élményt, mert kell ahhoz a környezet látványa, a hang, az illat, a pára érzete.

Érdemes kezdésre oda menned, mert a keskeny járószinteken így kényelmesen haladhatsz, nézelődhetsz, különben a számtalan csoportot kerülgetheted a hely élvezete helyett.

Folyt. köv.

Volt már:
Szlovénia - csillagtúra - várak/1
Szlovénia - csillagtúra - várak/2

Lesz még: hegy, temető, vízesés, tó, városok.